Alap Japán banda. És mivel nincs több cuccom az Infest-ről ezért most olvassátok ezt. Az MRNR-ben jelent meg eredetileg.
Mikor alakúlt a Death Side?
Chelsea (gitáros): 84 környékén.
Ishiya: 83 vagy 84.
Mi késztetett arra hogy hardcore-t játszatok?
C: Mert ezt akartam.
Melyik bandák voltak akkor a legnagyobb hatással rátok?
I: Chaos UK.
C: Discharge „hear nothing”.
I: Exploited, Chaos UK, Discharge, GBH, stb.
Milyen hangzást akartatok azok közül a bandák közűl?
I: Le voltam döbbenve a BGK kislemeztől.
C: Az egy nagyon jó lemez volt. Azt hittem akkor hogy nincs több jó banda kivéve a korai zenekarokat, de aztán meghallgattam a BGK-kislemezt és kész voltam...szétbaszott.
I: Meg a Gang Green kislemez.
Milyen volt a Death Side hangzása mielőtt Chelsea csatlakozott volna?
I: Szar. A Death Side igazán akkor indúlt be mikor Chelsea csatkalozott. Őt követte Uou és Muka-chin.
C: Akkor a játszottunk a Systematich Deathel és elloptuk tőlük Uou-t. Kellett még egy dobos is mert mentünk volna játszani Hiroshimába ezért megkérdeztük Muka-chin-t hogy nincs-e kedve nálunk játszani. Ugyse csinált semmit mióta a Chicjen Bowels feloszlott.
Milyen zenét akartatok csinálni? Másféle hardcore-t akartatok mint ami akkor ment?
C: Összetett hardcore-t (nevet). Nem, mi nem gondoltunk semmire. Ez csak úgy jött a lelkesedéssel és az energiával
Miről szóltak akkor a szövegek?
C: Asia hozta az alap témákat, és én is besegítettem, szóval közösen írtuk őket. Nem sokat agyaltunk akkor a szövegeken. Az egész egy érzelmi kitörés volt.
I: Nem tudtuk hogy kéne kifejezni az érzéseinket szavakkal, csak hülye utcakölykök voltunk.
Miért a hardcore-t választottátok?
I: A hardcore japánban nem csak egy hangzás, ennek hatalmas energiája és lelke van.
C: Igen, mindenki aki csinál egy hardcore bandát és nem csak egy hardcore hangzású zenekart az érzi ezt. Japánban élünk és nem sokat tudunk a háborúkról vagy más ilyen dolgokról. De így is rengeteg ellentmondást ellentétet találunk a mindennapi életünkben.
Az első albumotok a „Wasted Dreams” szerintetek progresszív volt? A második „Bet on the Possibility” teljesen az volt akkor ami nagyon nagy újdonság volt.
C: Volt egy koncepciónk a második lemezünkre, és sokkal több energiát pumpáltunk bele.
„Cry for the truth” számotok a „Straving dog eats master” válogatáson nagyon komplikált az egész ritmikája/hangzása. De nekem az új „the will will never die” meg sokkal egyszerűbbnek tűnik.
C: Mindkettőnek ugyanolyan a sebessége.
I: Ha megfelelő a tempója akkor nekünk rendbe van.
Nincs lassú dalotok az is igaz.
I: De, van egy. Az első albumon. Olyan mint az S.O.B..
És a szövegek? Valami változás rajtuk?
I: Ha úgy írnám le ahogy én gondolom, mindig ugyanarról szólna. Nem valami vidámak. Próbálom kifejezni megfelelő szókészlettel. De még egyszer, nem tudok azon változtatni amit gondolok, és ezt a szövegek is visszaadják. Néha ezek nekem szólnak, néha neked.
Az új lemez a „The will never die”...
I: Még most is nagyon nagy benyomással volt rám egy barátom halála. Nagyon mély nyomot hagyott amit sose tudok elfelejteni.
Miért a Devour adta ki a kislemezt?
C: Mert a haverjaink. Mikor megkérdeztek hogy kiadhatják-e? Mi annyit mondtunk hogy: „persze”.
Valamikor nem akartok Japánon kívül is játszani?
C: De, talán még ebben az évben. Itt Japánba mi hozzá tudunk jutni az amcsi zenekarok lemezeihez, de ott nekik csak pár másolt kazettájuk van rólunk.
I: Nem igazán van pénzünk erre, és nem is tudjuk hogy hogy kéne ezt az egész dolgot megközelíteni, de igyekszünk. Ha valaki megkérne minket hogy mennyünk hozzájuk játszani akárhol a világon, mi mennénk. Egy világ turnét akarok! Szeretnék Kínába is játszani.
C: Mondjuk énazért nem akarok menni Palesztinába.
I: Ahol háború zajlik, ott szerintem már nem is maradt semmi eről arra hogy megértsék a punkot...de egy ország mint Kína ahol ez az egész még nincs kifejlődve, oda lenne értelme menni és talán elindítani valamit.
C: Szeretnék egy Európa turnét is. Mert egy csomó banda van onnan akiknek köszönhetjük hogy elkezdtünk zenélni. És szerintem meglepnénk őket.
Mi az esély arra hogy tényleg lesz turné?
C: Ha tudjuk tisztázni a pénz problémát akkor lehet róla szó. Magunk sose tudnánk annyi pénzt összegyűjteni hogy ki tudjuk fizetni az utazást és a kaját. Ha valaki ezt megmenedzselné nekünk, mennénk olyan sokáig turnéra ameddig csak lehet. Szeretnénk lemezt is felvenni Japánon kívül. Szerintem máshol a hangmérnökök jobban vágják hogy milyen hangzást kéne nekünk csinálni a lemezre mint a Japán hangmérnökök. De mikor találkoztunk az Extreme Noise Terror-al ők mondták hogy az első lemezünk a legjobb. Az első lemezünk minősége elég rossz pedig, de erre ők azt mondták hogy ez így punk. Mi meg azt gondoljuk hogy az ENT hangzás a király. Az ember mindig olyat akar ami neki nincs.
Valami hatás mostanában a zenétekre?
I: A legtöbb Japán banda. Mint a Tetsu-Array, Cruck, Pile Driver, Bastard, stb. Mostanában sok Conflictot is hallgatok.
C: Nekem nem, de a legtöbbet most a Disorder.
Mit gondoltok a Discharge klón bandákról?
C: Én szeretem az Anti-Cimexet.
I: Yeah, én is, plusz Avskum, Crude SS is fasza.
Valami amcsi banda amit bírtok?
C: Agnostic Front első kislemeze,Crucifix, Dead Kennedys „in god we trust” nagyon jó.
I: Én is nagyon szeretem a DK-t, de az MDC-t is nagyon.
Valami jó banda most Japánba?
C: Nagyon jó most a scene itt. És őszinte.
Még mindig ragaszkodtok a hardcore-hoz?
C: Én nagyon szeretem a hangzását. De csak a hardcore-nak. A crust-ot, és a grindcore-t nem annyira.
És mi a helyzet a punkal?
I: Punk a legerőteljesebb rock and roll. A legtöbb ember nem is gondolja hogy a punk az rock. De én azt gondolom hogy a hardcore punk az igazi rock. Sose fog kifakulni, és ebben van a legnagyobb energia.
Mik a jövőbeli tervek?
I: Egy 7” a HG Fact-kiadásában.
C: Másik 7” a Devour-tól, és talán egy album.
Valami üzenet így a végére a fanoknak akik nem Japánban élnek?
I: Nagyon remélem hogy majd tudunk a városotokba játszani és akkor majd találkozunk!
RIP Chelsea
Utolsó kommentek