Nagyon megkésve de írok egy beszámolót a Torontoi kiruccanásomról. (jó volt nekem is visszaolvasni a new yorkit, és jó ha van egy ilyen „emlékem” is) Lehet fullra össze lesznek keveredve a dolgok, ez azért van mert már nem tegnap volt. (biztos rengeteg a helyesírási hiba, elírás, baromság...de nincs már energiám javítgatni. bocs.)
Az egész ötlet hogy kimegyek onnan jött hogy akartam nyáron menni Hollandiába ahol egy csomó thrashcore, hardcore meg minden ínyemre való zenekar lépett fel. Már le is volt zsírozva a szabi, a szállás, a lemezboltokat is kinéztem amikor Dini barátom benyögte. „mi a faszért nem jössz inkább Kanadába, lesz a not dead yet feszt csomó király bandával!” Én meg, „najó gondolkozok rajta”. Másnap hozzáadták a fellépőkhöz a no tolerance, boston stranglers, rival mob párost, és én már egyáltalán nem gondolkoztam hanem vettem a repjegyet. Dini az egyik legjobb barátom és nyáron költözött ki. Szóval ez egy jó alkalom volt hogy újra lássam a pofáját, és együtt nyomjuk a mosht kéz a képzben a koncerteken.
Hajnalba anyámék felvittek a ferihegyre ahol épp bombariadó volt…fasza. De végülis nem volt para, elrepültem Bécsbe onnan meg egyenesen Torontóba. A bécsi reptér egy lepukkant szar volt, Ferihegy sokkal szebb. Nem hittem volna hogy ezt fogom írni…
Odafele próbáltam nézni a karib tenger kalózai 3.-at de mivel a 2. fülhallgatónak is szar volt a jobb oldala amit kértem, ezért feladtam és inkább zenét hallgattam. Ami furcsa volt hogy egy idősebb néni mellett ültem aki irodalom tanár és valami rokonát látogatta meg Olaszországba. És fogalma se volt róla hogy hol van Magyarország, egy irodalom tanárnak…ezen azért elképedtem. Sebaj, én tudom hogy hol van kanada, és a repjegyet is neten vettem, ezen meg ő képedet el hogy mennyire olcsón megúsztam
Kaja király volt, csak kevés. Természetesen csirkét kértem. Ami nagy élmény volt hogy Anglia felett repültünk át, és láttam az egészet amíg áttértünk felette. Tök egyenletese, sehol egy erdő, sehol egy hegy…Viszont mikor Kanada felé értünk konkrétan elállt a lélegzetem. Mindenhol tavak és erdők, sehol egy épület…az érintetlen természet. És pont ez a szám meg, így dupla flash volt ez nekem.
Leszálláskor egy tiszt eléggé kikérdezett, vagy 2 percig válaszolgattam a kérdésekre. Miért jöttem ide, hol fogok lakni, mit dolgozok Magyarországon bla bla bla. Átérve csomagokat felvéve vártam Dinit. Aztán amikor megpillantottam a pofáját nagyon megörültem és hát buzi nem buzi egy ölelést adtunk egymásnak! Jó volt látni újra!
Faszán szar idő volt, busszal mentünk és az első zabálást egy ilyen sörtésztás halas kajáldába ejtettük meg. Diniék kurvajó környéken laknak, kb a született feleségek lila akác köz jutott eszembe. Mókusok az utcán, mindenhol 2-3 kocsi a ház előtt. Nem egy halomka liget 32!
Benyomtuk a kaját, Justine Dini felesége is megérkezett, neki is nagyon örültem. Imádom ezt a csajt! És hát egy welcom Canada sushi est volt terítéken. All you can eat 20 dolcsiért. Akkor ettem életemben először sushit…és mivel annyit ehettem amennyit akartam és mivel Magyar vagyok annyit ettem hogy már majdnem hánytam. Itt már eléggé éreztem hogy több mint 24 órája fent vagyok…ezért vagy leszaladt egy monster. Ja apropó. Itt monsterekből egyből első nap vettem 10 félét. Öröm volt ránézni hogy mi vár rám az elkövetkező napokban, már ekkor imádtam Kanadát!
Azt hozzáteszem hogy Diniék Missisagaban laktak, ez kb olyan mint Biatorbágy Budapest mellett.
Másnap elmentünk Kanada legnagyobb vidámparkjába. Előtte azért elmentönk reggelizni a tim hortonsban és csomó fánkot ettünk. Ez a tim hortons valami „nemzeti kajálda” szerűség itt kanadában, elég király. Az első 3 hinta után komolyan elkezdett kavarogni a gyomrom. A beasten konkrétan szétüvöltöttem az agyamat…mivel atom szar idő volt ezért nagyon kevesen voltak. Nyáron egy hintánálé kb 1-1.5 óra volt a sorbanállás, most nem volt senki Szabadon mehettünk ide oda….kb majdnem mindent kipróbáltunk. A végére a sok üvöltéstől teljesen elfáradtam…
Este az apachi burgersben kajáltunk ha jól emlékszek. Elég király hely, hatalmas burger, kalória bomba. Meg itt lassan halloween volt ezért kinyitottak a szezonális halloween boltok. Bementünk egy kettőbe és a különféle jelmezeken, kurvás nővérke ruhákon át a zombi fejekig minden volt. Ami király volt hogy az eladó lánykák is jó kurvásan voltak felöltözve. Csak kár hogy under age volt mind.
Másnap Dininek dolgozni kellett menni ezért én is mentem vele. A vonat állomás missisagabán megért egy bejegyzést.
Az egy dolog hogy a földről lehetett enni. Ezen szerintem már senki se lepődik meg. De hogy egy nő kiment valami újságért és a retiküljét ott hagyta bent tök őrizetlenül addig….eszébe se jutott hogy ezt valaki elviheti. Itt is belém hasított a felismerés hogy ilyen itt Magyarországon sose lesz.
A vonat 2 szintes, dugig emberekkel akik dolgozni mentek Torontoba. Röpke 20-30 perc és bent is voltunk Toronto belvárosába. Elég király hely, banki negyed, hatalmas épületek…mindenhol öltönyös emberek. Sokan bringával mentek dolgozni.
Dini megmutatta az utcát ahol kb az összes lemezbolt található. Ezzel el leszek egész nap. Nade mind kiderült csak 10-12 környékén nyitottak ki. Addig elmentem megnézni a CN Towert Toronto egyik legnagyobb nevezetességét. Vettem egy city pass-t amivel a nagyobb nevezetességeket tudom olcsóbban megnézni. Valami 60 dolcsi volt, és spóroltam az egészen 30-40 dolcsit, szóval megérte. A CN Tower belülről elég érdekes. Csomó kép az építéséről, adatok stb. A lift is amivel felfele mentünk üveg aljú volt. Fentről a kilátás meg pompás volt. A tengerre, a reptérre, a városra…elbámészkodtam itt több mint fél órát. Csináltam fentről magamat fotozós myspace rip off képeket meg minden.
Toronto belvárosa is nagyon szép. Valamiért simán tudtam tájékozódni. Aki ismer az tudja hogy én még Esztergomba is képes vagyok eltévedni, nem hogy még Budapesten. Torontoba felülmúltam magamat és mindenhova egy térkép segítségével odataláltam. Kajálni…ööö talán putine-t ettem. Ez a kanadai „tradícionális” kajaféleség ami tésztára sajt ráolvasztva és még valami mártás. Nagyon finom volt, tuti megpróbálok még otthon is csinálni.
A queen streeten mászkálta, ez az utca több mint ezer kilométer hosszú. Bementem egy deszkás boltba, és kb egy márkát se ismertem. 1990 óta megy ez a bolt. A lemezboltok terén amire hegyeztem a fogamat az a hits & misses volt. Egy chicagoból áttelepült fószer nyitott itt Torontoba egy punk lemezboltot. De addig is is még útba ejtettem az első utamba esőt egy…nemtudom mi a neve (koops rec.), de az eladó csajba rögtön szerelmes lettem ahogy a lila hajával egy rise againt plakátot ragasztott ki. Komoly összeget adnék a facebook linkjéért csak hogy megbökhessem! Itt már behúztam egy lp-t és pár 7”-t.
Hits & misses előtt még a rotate this-be is benéztem. Itt mindenféle rock/metal/pop/indie/punk lemez volt vegyesen. Nem is nagyon találtam semmit, vagyis amit találtam azon gondolkodtam, gondoltam hoyg a hits & missesbe úgyis találok minden jót. Így is lett. Kb 30 lp-t és ugyanenyi 7”-t vettem. A tulaj már rég bezárt volna csak rám várt hogy átnézzek mindent. Marha jó fej volt. Az egész cuccért kellett volna fizetnem x-összeget. Azt mondta hogy akkor erre nem számolunk áfát (Kanadába minden ami kivan írva áfa nélkül van, és utólag számolják hozzá) ….és leveszünk belőle még kb 50 dolcsit. Atom jó deal volt. Egy bazi nagy dobozba fért bele minden, amit így végigcipelni a queen streeten megizzasztó volt. Ekkor átfutott az agyamon hogy tuti túlsúlyos lesz a táskám a repülőn, de valahogy megoldom….
Este már nemtudom hogy hogy telt….bocs. Szerintem csak tv-ztünk és döglött mindenki.
Másnap a Niagara vízesést látogattam meg. Ott volt Niagara (ez a város neve) másfél óra vonat útra. Ami tök érdekes hogy egy nap csak egy vonat megy oda Torontobol és csak egy jön vissza.
A vonat elég király volt megint természetesen. Wifin, konektor…egy vidéki parasztnak aki csak az Esztergom – Budapest szakaszon közlekedik elég fura dolgok ezek. Odafele néztem a szép tájat…az útba eső falukat...eltelt. Niagara nem egy top város. De azért még így is sokkal királyabb mint Magyarországon minden. Egy sráccal mentem le a vízeséshez, kb 20 perc séta. Közben dumálgattunk erről arról…igazából nekem fogalmam se volt hogy merre kell menni ezért jó volt valakire ráakaszkodni :D
A vízeséshez érve ő elment a hotelba mert maradt még egy éjjszakára kaszninózni (rohadt sok kasznió volt Niagarába). Szóval én meg elmentem enni egy jó nagy hamburgert.
A vízesésről nemtudok mit írni….nagyon lassan sétáltam végig és folyamatosan véstem bele az agyamba mindent amit látok. Nem untam meg…csodálatosan szép volt. Leültem egy padra és csak néztem.
Bementem Niagarába, a változatosság kedvéért ettem megint egy hamburgert a Wendy’sbe. Az egész belváros úgy nézett ki mint egy kis hollywood (nem tudom hogy néz ki hollywood, de kicsibe tuti valahogy így.) Bementem a guiness rekordok házába, nemvolt nagy durranás. Végül szépen visszasétáltam a vonathoz és mentem vissza Torontoba.
Itt jött az első igazán nagy kihívás. El kellett mennem már nemtudom hova. Justine anyukájának a rokonaihoz voltam én is hivatalos egy vacsorára. Sose mentem még a torontoi metróval szóval…kissé idegenkedtem a dologtól. Egy helyes kis ázsiai csajszi segített nekem, ő is arra ment amerre én. Dumálgattunk hogy hol vannak jó party helyek, feliratott velem webcímeket és megdumáltuk hogy pénteken elmehetünk együtt valahova bulizni, adott egy névjegykrátyát is. (anyááááááád!)
A vacsi nagyon finom volt, marhahús. Kicsit feszélyezve éreztem magamat, de a kanadai vendégszeretetről ódákat tudnék írni. Vacsi után filmeztünk Diniéknél és alvás.
Szerdán a Torontoi Természettudományi múzeumot néztem meg. Erről nem nagyon tudok mit írni. Rengeteg tárgy, állat, érdekesség…az egész napom kb ezzel ment el. Közben az ázsiai lánykával egy találkozót is megbeszéltünk, elmegyünk együtt vacsorázni másnap.
Csütörtökön a LA Cassa-t néztem meg. Ez lényegében egy középkori kastély mintájára felépített kastély Toronto szélén. Én mivel nem szeretem a tömeg közlekedést azt hittem hoyg jó ötlet lesz gyalog elmenni. Hát ennyit nem tudom hogy mikor gyalogoltam utoljára. Azt hittem hogy feladom a végére. A kastély nagyon szép volt, de mivel annyira elfáradtam mire odaértem hogy csak egy padot kerestem hogy megigyak egy monstert.
Visszafele már a metro áldásos hatását élveztem…megkerestem Toronto egyik legnagyobb lemezboltját ahol lehet dnb-lemezeket kapni. Hát azt kell mondjam hogy a deep 100x jobb. A lemezek nagyon drágák és alig voltak friss bakelitek. Az eladó srác viszont nagyon jófej volt. Már játszott Magyarországon anno a citadellába és vágta a híresebb Magyar producereket.
18:00 kor összefutottam Jeanne-el és elmentünk egy all you can eat kajáldába ahol te sütöd meg magadnak a husit. Sose voltam ilyen helyen. Jól eldumálgattunk, a melóról, suliról stb. Meghívott hogy pénteken mennek bulizni a belvárosba, felírnak a vendég listára…all you can drink. Yeah.
Nade csütörtök révén már ez volt az első nap a not dead yet fesztiválnak. Elvillamosoztam a helyre és Dini már ott kajált egy helyen a burning love-ékal. Mentünk a helyre ami egy köpés volt, Colohan gyerekkel is lepacsiztunk, jófej nagyon. És nagyon durva tetoválásai vannak.
A hely előtt már ment a sorban állás. Mi természetesen az előttünk állókat fikáztuk. Magyarul, tudom geciség . A hely a poor alex volt. Első ránézésre tökéletes volt a koncerteknek. Színpad stage diving kompatibilis. Perfect!
Első banda a Total Thrash volt vagy micsoda. 16 éves srácok játszották a szétesett hardcore/punk zenéjüket. Az énekes srácra berágtam, egy kis bunkó pöcs volt. Na mind1. Második banda…nemtudom. Talán a Salvation. Semmit se tudtam erről a zenekarról. De az első számtól kezdve az utolsóig totálisan magával ragadott. Az énekes végig felakadt szemekkel énekelt. Látszott rajta hogy mindjárt elönti az agyát a düh és megüt valakit. Ezt éreztem én is amikor a Gufuban toltam. Felakadt szemek végig, a zene meg totál káosz mégisz kurva kemény. Ja és az énekes egy az egyben a Lawrence Arms énekese. Gondoltam hogy benyögöm ezt neki, de nem akartam. Koncert végén olyan szendén ült az asztalnál, mintha arra várt volna hogy „hé beszélgessetek velem, kurvára magányos vagyok”. Én vettem egy lp-t meg a fanzinjét. Kézzel rajzolt cuccok, és ilyen versek tőle. A rajzok nagyon nagyon nagyon elborultak. A versekből semmit se értek úgy vannak megfogalmazva. Salvation vitte nekem kb az egész estét. Utánuk jött a Burning Love. Ez a Colohan gyerek új zenekara. Ha nem ismernéd a Colohan gyerek munkásságát akkor ezekre a zenekarokra keress rá. The Swarm, Left for Dead, count to oblivion, Cursed. A Burning Love egy Hot Snakesba oltott hardcore zenekar. Olyan kiállású énekessel hogy csak lestünk. Atom koncert volt. A hely itt még eléggé szellős volt. Lehet mert csütörtök….a franc se tudja. Nem volt akkora megőrülés még. Itt jegyeztünk meg hogy bassza meg senki se kopaszodik a zenekarból, mi bezzeg igen! A következő bandára meg pont az ellenkezője igaz. Kb mindenki kopasz volt mert a tagok mindegyike 35-40 felett volt. A Chronic Submissionról azt érdemes tudni hogy 1982-ben adták ki a demot. Komoly figyelmet sose kaptak. De ha rám hallgattok leszeditek a demot, nagyon ütős…nemtudom hogy miért ennyire alul értékelt ez a zenekar. Mikor felcuccoltak az énekes napszemüvegbe volt…gondoltuk hogy jaj mekkora szar lesz ez…sok vén fasz mit akar? ÉS ÉS ÉS !!!!! ÉS annyira szét szedték az arcomat hogy arra nincsenek szavak. Csak lestem ki a fejemből hogy ez mi? Kurva gyorsan, nagyon feszesen…úristen. Est legjobb zenekara a Salvation mellett, de tudod mi!? Annál is jobbak voltak! SZED LE AZ ANYAGAIKAT!!!!!
Hazafele busszal mentünk….olyan 1-2 környékén keveredtünk ágyba.
Pénteken nem tudom már hogy mit csináltam. Mászkáltam egész nap a városba. Bementem minden üzletbe, kerestem a lemezboltokat…eltelt a nap. Ami még érdekes hogy Torontoba el tudsz jutni gyalog akárhova úgy hogy fel se kell jönnöd a felszínre. A THE PATH egy ilyen föld alatti folyosók, végig üzletek….elég király. Ott is el voltam egy darabig.
Este már egy komolyabb line up várt a poor alexban. Egyébként még 2 másik helyen is voltak koncertek…csak azok annyira nem érdekeltek. Már nem sok mindenre emlékszek erről a napról szóval lehet egy két zenekar kimarad. Ami megmaradt hogy egy nagyon randa kopasz bakancsos gyerek akibe mindig belebotlottunk énekelt egy bandába. Hogs Blood. Ez volt az első koncertjük, elég jó. Valaki nagyon durván lerántotta őt a színpadról, azt hittem hogy bunyó lesz…de csak valami haverja volt.
Utánuk talán a Disengage jött. Maximum 10 percet ha nyomtak. Ezért hívták meg őket? Nekem nem tetszett, már lemezen se. Teljesen középszerű. Páran kajálták. A Stick together már más tészta. Elég korrekt showt nyomtak. Az énekes meg mint egy Ishowmen. Nyomta a storykat. Ez egy király koncert volt. Előttük vagy utánuk Urban Blight hazai pályán. Az énekes és a gitáros emlékezett rám Budapestről, meg is említették koncert közben. Ki is húztam magam hogy na…Nabat poló az énekesen, totál respekt. Koncerten már nagyon nagy nyomulás ment. Állat volt. Már ezért is megérte elmenni. Utánuk egy személyes kedvencem a Knife Fight jött. Nem hittem volna hogy ennyire de ENNYIRE kurva kemény lesz a koncert. Agyamat végig elöntötte az adrenalin. Azt hittem megőrülök. Kegyetlen egy 15 perc volt. Nem mondom hogy szét lett szedve a ház…de azért nyomtam a mosht!
És itt jött a dilema. Hogy akkor most elhúzzak Jeanne-hez a belvárosba partyzni vagy mennyek Carrer Suicide és Molested Youth, Hazardous Waste after partyra. Természetesen az igaz szerelmet a punkot választottam.
A helyre egy csomóan nagy bandába mentünk át. Ez egy emeleti helység volt, és a zenekarok egy félcsőben játszottak. Nagyon nagy flash volt. Ami kicsit zavaró, sőt rohadt zavaró volt hogy nagyon sokan voltak. Kb moccanni nem lehetett. A hazardous wastebe mint kiderült Dini egyik haverja John a deszkás boltos eladó srác dobol, aki szintén missisagaban lakik. Esti fuvar kipipálva! Hazardous Wasteből nem sokra emlékszek, semmi extra. Molested Youth-nak ez volt a búcsú bulija. Elég nagy, sőt bazinagy nyomulás lett. Mi hátul álltunk egy emelvényen és onnan néztük. Nem lehetett moccanni annyian voltak.
Carrer Suicide-ot már nagyon vártam. Gondolkoztam hogy bemegyek a tömegbe, de a fáradtság és a hatalmas embertömeg miatt inkább hátulról néztem végig. A végére komolyan már vártam hogy vége legyen…így nem szeretek koncertet nézni hogy moccani se lehet. Hazafele John és a felesége vittek minket. Képzeljetek el egy srácot nagy szakállal és annó tágító miatt lógó fülekkel. És egy kedves csajt, nekik van már egy gyerekük. Így beszálunk hajnali 3 kor a kocsiba és a csaj berak egy cd-t hogy ő mennyire várja már a holnapi Obliteration (knife fight tagok) bulit. Anyád. És utána meg Factiont tolt be. Ezt nem hittem el! Ez is nagy flash volt hogy ilyen van! Egy totál aranyos lány, és benyomja az obliteration cd-t hajnali 3 kor. Ennyi. John kurva szerencsés vagy!
Este úgy aludtunk mitn a bunda…másnap volt punk lemezbörze…de mivel hulla fáradtak voltunk ezért kihagytuk. Szombaton volt egy matiné buli egy garázs nevezetű helyen. Előtte nyomtunk egy bazi nagy 40cm + os pizzát potom pénzért. A hely tényleg egy garázs volt…fasza grafitikkel. Az életbe nem találtuk volna meg ha nem látunk egy két ismerős tagot.
Az első banda nemtudom mi volt, de voltak benne Urban Blight tagok, talán violent future? Elég jó volt. Kis közjáték hogy jött egy srác és rengeteg tik takkot, ferrero rochet, kinder buenot és mindenféle édességet hozott. Kirakta és tessék vigyétek. Állítólag csomó koncerten eljátsza. Ő az egyik forgalmazó és hogy ne lopjon ingyen kapja hogy megutálja ezeket a cuccokat, ezért elhozza a bulikba és ad mindenkinek. Annyi tik tak van neki otthon hogy egyszer egy fotelt építettek belőle. Szóval itt nagyon betankoltam csokival. Egész este tik takkot ettem. 2 kalória csak baszod!
Najó és akkor ami a lényeg. Jött a Boston Stranglers. A garázs totálisan megtalt. De nagyon. Első számnál full agyfaszkapás, végig kb….kár hogy ekkor még nem ismertem az LP számait, akkor még katartikusabb lett volna. A végén természetesen a the truth ment le. Hát ez zseni egy koncert volt. Utána a No tolerance jött. Szintén mosh végig, emberek egymás hegyén hátán…csak itt is volt sok ismeretlen szám…de nembaj, szétszedett. Itt már nem gondoltam volna hogy bármi is tudja überelni ezt a 2 bandát, de a Rival mobnak majdnem sikerült. Végén egy misfits feldolgozás, hatalmas megérülés. Benfentes info, az énekes is kopaszodik, szóval nyugi srácok. A végén feltankoltam merchel persze.
A poor alexban folytatódtak a konecrtek. De volt még csomó időnk. Elmentünk lemezboltba ahol még nem voltam. Stb. Rengeteg jó banda játszott aznap este is. Ami nekem fontos volt az a Confines. A tagok miatt alap szopkodás nálam a zenekar. Direkt (gáz nemgáz) felvettem az Even Keel pólómat hogy respektem legyen az énekesnél (aki előtte Bones Brigade, Cut the Shit, Failures, Even Keel stb. Ja és most még Boston Strangler is) és hát ki is szúrta (gáz tudom! ). Koncert elég király volt…nyomtak egy agnostic front feldolgozást is…ami meglepő mert az egész fesztiválon kb mindenki agnostic frontot dolgozott fel.
Utánuk a Waste Management jött. Nekem lemezen egy közepes a banda…de élőben nagyon ütött, sőt hasított! Ha jönnek a közelbe én tuti lemegyek megint. CREEM. Már a koncerten is felfigyeltem hogy ezt a bandát nagyon kajálják…és nem véletlenül. Ex-Nomos…ha a nomost ismered többet nem is kell írnom. Irtózatosan keményen tolta az énekes. Istenem mekkora barom vagyok hogy csak a koncert után hallgattam meg a demot. Év egyik legjobb demoja. Tuti szétverettem volna magam a koncerten. Így csak leesett állal bámultam hátulról és figyeltem hogy nehogy megcsapjanak. OMEGAS. Sokat hallottam erről a bandáról. Sokat is hallgattam. És talán rájuk volt a legnagyobb beindulás is a koncerten. Az egy dolog hogy tavaly kb ők adták ki az év egyik legjobb lemezét. Az meg egy másik hogy az énekes senkinek se kegyelmez a koncerten. Egyik haverját szó szerint arcon talpalta. Zseniális buli volt. Rival mobot meg beoltották hogy Boston mekkora csicska jöhettek ti itt az SSD meg a DYS-el, Montreal a hardcore fellegvára ti kis szarok…vagy valami ilyesmi. Természetesen csak poén, de akkor is meredek Ja és hogy teljes legyen az örömöm a Knife Fight fellépett még egyszer. Nem volt most akkora flash számomra mint előző nap, de így is végig vigyorgott a pofám.
A RIVAL MOB is nyomott még egy koncertet itt. Nekem nem ütött akkorát mint a Garageban a matinén, de így is nagyon nagy őrület ment rájuk.
DIRECT CONTROL játszott aznap utoljára. Itt már hulla fáradt voltam az egész napos moshkészültségtől. Hiába szeretem nagyon ezt a zenekart egyszerűen csak leültem egy bárszékre és hallgattam. A Hangosítás meg valamiért alattuk egy kalap szar volt sajnos.
A poor alexes koncertek közben egy másik helyen is ment egy buli amire jegyet vettünk. Úgy mentek a bulik hogy amíg a poor alexban átszerelés megy, addig ott lemegy egy zenekar. A hely 2 perc sétára se volt. Tele volt crustykkal. Ami érdekelt minket az a dropdead és a hoax. HOAX –ot már ott mindenki hypolta. Az énekes mint egy kémia tanár bakancsban. Fejcsapkodás mikrofonnal, i’m a fag szövegek…nagyon hatásvadász. Mentünk is a faszba és veregettük egymás vállát hogy mi átlátunk ám a szitán! DROPDEAD érdekelt még onnan. Kurva szar hangzás, nagy tömeg…és 2 szám után mentünk is a faszba. Rá kell jönnöm hogy a dropdead nem az én zeném. Ennyi. Kibasztam 18 dolcsit 3 számért.
Ezen a napon is volt afterparty. John szintén lent volt és az Obliteration rajongó felesége is. Ők is már eléggé el voltak csigázva és mondták hogy az Obliteration után lépnek. Ami nekem kicsit szív fájdalom volt mert a FAILURES-t így nem láthattam. És itt jött hogy akkor maradjunk és valahogy hazajutunk vagy kocsival kényelmesen haza? Srácok, öreg vagyok már…kocsival hazamentünk és hagytam a FAILRES-t a francba..kicsit bánom de nagyon fáradt voltam. Mint kiderült az OMEGAS játszott az afterpartyn is.
Másnap egy közös családi ebéd Dini feleségének családjával. Mindenki nagyon kedves volt, ami furcsa volt nekem de itt tényleg ilyen mindenki .
Diniék kivittek a reptérre és egy szintén 8 órás hazaút után leszálltam Bécsbe….onnan meg vissza a komor és szürke Budapestre. Torontot imádtam, sokkal jobban tetszett mint New York. Dinit és a Feleségét Justinet és a családját imádom. Köszönök mindent nekik! (egy csomó dolog még eszembe jutott miután megírtam ezt…de hát sajnos nem friss élményekkel írtam meg ezt a beszámolót)
Utolsó kommentek