Sokak nem ismerik ezt a legendás zenekart, sajnos. Pedig csak egyszer kéne leülni és meghallgatni mondjuk a Deep Wound, vagy a Video pricks című számot, tuti hogy felbaszná az agyvizetek és szednétek le a netről a cuccot, majd gyors meg is rendelnétek valami diszkográfia cd-t. Egyszerűen elképesztő ez a zene, főleg ha arra gondolok hogy 1982-t írunk....akkor talán csak egy zenekar volt ennyire gyors, a Bad Brains (talán még ők se), a többiek a nyomukba se értek sebesség és intenzitás terén. Nagyban köszönhető ez az őrült dobosnak J-nek, és a mániákus hangú énekesnek, ez a kettő egy meghatározó pont a Deep Woundba, szóval ha Deep Wound, akkor mindenki erre az őrült dobosra gondol. Itt egy kis banda bemutató story, ne várjatok nagy durranást, sajnos kevés anyagot találtam róluk. De ne is ezzel csesszétek el az időtöket, nyomás szerezzétek meg a 7”-t (csak 400 dolcsit kell spórolnod, ha szerencséd van fent van ebayen), és ha már kellően beleőrültél.....akkor nyomás a youtube és nézd meg a 2004-es egy számos reuniont.
A történet:
J Mascis Amherstben élt. Egyetlen egy másik punk volt a középsuliba, és az nem Uma Thurman, hanem a haverja Charile Nakajima. Szerencséjüke Ken Reednek volt egy nagyon jó lemezboltja, Main Street Records, Northampton közelében. És megtudtak ott szerezni mindenféle Amcsi és Angol punk cuccot a lemezesdobozokból.
1982 elején egy napon J találkozott Dee Dee Ramone hasonmásával az oi! kislemezes doboznál. Ő volt a basszeros Scott Helland. Scott feladott egy hirdetést a helyi újságban hogy zenészeket keres akik szeretik a Discharge és az Anti-Pastit. J elhívta egy próbára ahova az apja vitte le őket Lou Barlow lakására Westfieldbe. Már volt egy énekesük, de J meggyőzte őket hogy cseréljen helyet Charlieval. És a Deep Wound már teljes is volt.
Csináltak egy kazettát, nyomtak pár koncertet Bostonba a szokásos X-Claim zenekarokkal (SSD,FU’s, Jerry’s Kids, stb.) és ők váltak a legkedveltebb Western Mass bandává, akik a vendég zenekaroknak nyitottak. Érdekes hogy nagyon sokat játszottak a bostoni zenekarokkal, de sose voltak velük egy kalap alatt emlegetve a híres “Boston Crew”-al. Felvettek egy EP-t, és pár számot a Gerard Colsoy válogatására, a Bands That Would Be God-ra. Volt egy rövid időszak amíg Gerard énekelt erről volt is pár felvétel de senki se tudja hogy merre vannak azok a szalagok.
Napról napra gyorsabban játszottak. És ahogy csinálták hirtelen felfejlődtek a homályos masszából egy experimentális zajjá. Rengeteg mai zenekarra voltak/vannak hatással. Kezdve grindcoretól, egészen egy mostani kedvenc bandámig a sex/vid-ig. Végül amilyen gyorsak voltak olyan gyorsan égtek ki, ezt felfogták, és abba is hagyták 1984-ben.
A Deep Wound 1984-ben szélyelment. J Mascis és Lou Barlow megalkották a Dinosaur Jr-t, amiből később Barlow kiszált és megalapította a Sebadohot. Scott Helland a feloszlás után megalakította az Outpatients-t, ez a zenekar 1995-ig futott, de most mint egy szóló akusztikus előadó dolgozik. Charlie Nakajima később beszált a Gobblehoff-ba.
2004 áprilisában a Sonic Youth játszott egy koncertet a Smith főiskolában Northmpton MA-ban. Azon a koncerten J Mascis és a Sebadoh volt a nyitó zenekar. Ez volt az első alkalom hogy J Mascis és Lou Barlow megosztotta a shzínpadot egymással mióta Lou kilépett a Dinosaur Jr-ból, hogy előadjanak pár Dinosaur Jr dalt. Hírtelen, a J Mascis szett után, J visszatért a színpadra és beült a dobok mögé, a tömegből meg előkerült Charile Nakajima. Lou Barlow és Scott Helland is feltünt és a meglepődött közönségnek előadtak egy egyetlen számos (video pricks) Deep Wound reuniont.
Ha egy kicsi érdeklődés támadt a zenekar iránt a legjobb anyag a kismillió bootleg mellett az angol Damaged Goods kiadó cd-jét ajánlom. Ezen rajta vannak a demo+7”+ a válogatáson szereplő számok. (és 400 dolcsi helyett max 10)
Utolsó kommentek