A blogomon kerülni akartam a személyesebb bejegyzéseket de most jó lesz ezzel indítani. Fogtündér haverommal nemrég a Carry On-ról beszélgettünk. Ennek hatására felraktam az mp3 lejátszómra a A Life Less Plagued albumot.

És napi 4-5x meg is hallgatom. Ha suliba megyek, ha gyúrni megyek, ha a boltba, ez a lemez kibaszott király. Annyira hogy most hazafele senki se figyelt és nyomtam egy 2 stepet mert már nem bírtam. Hehe, najó ebbe közrejátszhatott hogy eléggé fel voltam pörögve a 1,5 l elfogyasztott KOBRA energia ital után.

Ez a nyavalyás Todd Jones a Carry On adu ásza. A gitárjátéka zseniális, nem összevissza rip off riffek vannak. Ő miatta lett olyan király a Terror első albuma is, belevitte a lendületet, aztán kilépett és a terror meg belépett a közepesen szar kategóriába (nálam), mert elveszett a lendület. Aztán ott van az Internal Affairs, szerintem a Carry On után minden banda visszalépés. A Terror lemez még azért atom, az Internal Affairs....valljuk be hatásvadász, a Betrayed meg...pfff. Egyértelműen arra mentek hogy itt van a Porcell orrú haver meg Todd aztán a nevük már elég is ahhoz hogy eladjanak egy valag lemezt meg turnézzanak a „cro-magsel” (bár ide azért pénzalap is kellett). Tuti kihagytam valami bandáját még, de mind1.

Meg azt hiszem a Piece by Piece-ben is van valami Carry On-tag, az is elég faszogányos zene, bár nem egy Carry On. Szóval mit is akarok kihozni ebből az egészből? A Carry On egy rohadt nagy sell-out banda. Kezdve azzal hogy az énekes úgy nyomta le az utolsó turnét hogy nyomta a drogot és úgy ment ki énekelni. És az i-re az tette fel a pontot hogy a reunion bulira egy jó hosszú magyarázkodó levelet írt hogy mittom én....megbánta, nem hernyózik már ilyesmi (persze, hogy ne legyen annyira gáz és vállalhatatlan a reunion). De tudod mi? Leszarom, egyszerűen ennyire király zene mellett nem érdekel (szégyellem magam). Szóval hallgassatok Carry On-t és ne hernyózzatok :)

Carry On Myspace